A Schüssler sók a sejtek fiziológiai-biokémiai folyamataira hatnak. Ez nem hiánypótlás, mint például a táplálék kiegészítőként adott ásványi anyagok, hanem biológiai információ, ami segít a beteg sejteknek, hogy megzavart egyensúlyukat ismét helyreállíthassák.
Története
Az 1873-as évben jelentette meg a német orvos, dr. med. Wilhelm Heinrich Schüssler /1821-1898/ (ejtsd: süsszler) első közleményét, amely szerint csak a tizenkét anorganikus sóval, azaz a szervezet élettani funkcionális szereivel kíván gyógyítani. Dr. Schüssler a későbbiekben így írt: Terápiás eljárásom nem homeopátiás természetű, mivel alkalmazása nem a hasonlósági-elven alapul, hanem olyan élettani-biokémiai folyamatok befolyásolásán keresztül, melyek az emberi szervezetben maguk is végbemennek. Terápiás rendszerét a későbbiekben biokémiai módszernek tekintette, amely a mai napig változatlan alapokon működik. A terápia számára azt jelentette, hogy a betegségi folyamatokban az anorganikus anyagok hiányát gyógyszeres úton kell kiegyenlíteni. Itt nem egyszerűen egy szubsztitúciós terápián belül a hiányzó a hiányzó által pótlódik elvre kell gondolni, hanem sokkal inkább egy olyan ingerterápiára, amely során a megfelelő információ sejtekhez juttatásával a sejtek olyan állapotba juthatnak, hogy a számukra életfontosságú anorganikus sók táplálékból felvett mennyisége ismét növekedhessen a belső konzisztencia fenntartása érdekében. Különösen a német nyelvterületeken az utóbbi években óriási reneszánszát éli ez az önálló diagnosztikai és terápiás rendszer, mert könnyen érthető elvek és az arcon megfigyelhető hiányállapotok alapján lehetőség van öngyógyítás keretében is a megfelelő só kiválasztására és ezáltal a betegségek megelőzésére és kezelésére.
A tizenkét funkciószer
Az akkori idők megismerési szintje alapján dr. Schüssler
A funkcionális szerek a következők:
1. Calcium fluoratum (folypát - kalcium-fluorid CaF2)
2. Calcium phosphoricum (foszforsavas mész kalcium-foszfát CaHPO4 x 2H2O)
3. Ferrum phosphoricum (vas-foszfát FePO4 x 4 H2O)
4. Kalium chloratum (kálium-klorid KCl)
5. Kalium phosphoricum (kálium-foszfát KH2PO4)
6. Kalium sulphuricum (kálium-szulfát K2SO4)
7. Magnesium phosphoricum (magnézium-foszfát MgHPO4 x 3H2O)
8. Natrium chloratum (nátrium-klorid konyhasó NaCl)
9. Natrium phosphoricum (nátrium-foszfát Na2HPO4 x 12H2O)
10. Natrium sulphuricum (nátrium-szulfát Glauber-só Na2SO4)
11. Silicea (kvarc kovasav SiO2 x H2O)
12. Calcium sulphuricum (kalcium-szulfát gipsz CaSO4 x 2H2O)
